A nyelvet több irányból megközelíthetjük. Számomra jelent egyfajta leképzését a világnak, amellyel rekonstruálhatjuk azt bárhol, bármikor, kizárólag nyelvi alapon. Ezért egy hihetetlen kincs, s egyben fegyver is. Szavakkal lehet játszani- az én egyik kedvenc játékom maga a beszéd, a kreatív rémrím-faragás-, de akár ölni is. Gondoljunk csak bele, ha valakit megbántunk, az milyen hatással van az illetőre, pedig nem tettünk mást, csak beszéltünk… puszta szavak egyvelegét zúdítottuk az illető fejére. Már a szóhasználatom is megsemmisítő jelleget rejt magában: zúdítottuk… mi szokott zúdulni? Kőomlás, vízesés. Ezek zúdulásának erejéhez hasonlítottam a szavaim erejét. Ebből láthatjuk, hogy a nyelv ereje óriási. Meghatározza azt a világot, amelyben élünk, s egyben azt is mutatja, amiben szeretnénk. A zord, s rideg valóságot könnyen oldhatjuk kedves szavakkal, s a legkellemesebb pillanatokat is tönkretehetik az oda nem illő kifejezések. A nyelv használója gyakran él hasonlatokkal, metaforákkal. Már maga a nyelv is az, hiszen a valóságban létező dolgok leképeződése. A nyelv mint világmodell magában hordja a felépített világot- ami természetesen lehet reális és irreális is. Ennek az elképzelt világnak részei a személyek és tárgyak egyaránt. A személyek már fogalmi apparátusban is közelebb állnak hozzánk, így ha egy tárgyat emberközelivé akarunk tenni, akkor célszerűnek tűnik a megszemélyesítés alkalmazása, azaz emberi tulajdonságokkal való felruházása. Mely lehet a legkönnyebb módszer erre? Természetesen a névvel való ellátás. Ez nem közvetlenül úgy értendő, mint ahogy azt Aba Botond úr és az ő kreatív teamje a második ötven Volvo (7700) típusú autóbuszoknál tette, hogy egyszerűen női nevekkel látta el őket, hanem eme neveknek szigorú etimológiájuk, érdekes történetük van. Honnan eredhet a jármű névadása iránti szeretet? Jó kérdés, hiszen már a legelső gépeknek megvolt a becenevük, de a mi életünkben is sok ilyen jellegű névvel ellátott járművet- járműtípust ismerhetünk- legfeljebb nem jut azonnal eszünkbe egy sem. Ezek a nevek szinte 100%-ban hasonlaton alapulnak, csak már nem képzeljük el a kiegészítését. ki mond olyat: „az a Volkswagen olyan, mint egy bogár, legyen a neve: bogárhátú”- valljuk be senki, de ennek ellenére érezzük a hátterét. Ott van mellette, még korban is a cápa, a kacsa és még sok-sok más autó neve… ugye emlékszünk még rájuk?! Ezeket a be nem fejezett hasonlatokat szeretném dolgozatomban feltárni, picit a kulisszák mögé is lesve. A téma rettentően tág, így csak néhány- kizárólagosan vasúti példán át kívánom megvilágítani a gondolatmenetet, hogy ezt a sokakat izgató, de mégis legtöbbünk számára távoli és misztikus világot közelebb hozzam az olvasómhoz. Természetesen ezek távol esnek Ady, József Attila, Radnóti hasonlataitól, de mégis egyben a mai ember ötletességét mutatják, így érdemes említést tenni ezekről a nevekről. Fontosnak érzem leszögezni, hogy elsősorban a járművek általános és közismert nevét próbálom meg itt megnézni és nem foglalkozom az egyéni, speciális elnevezésekkel, hiszen az a világ áttekinthetetlen és kusza lenne, s sok esetben teljesen rapszodikus, így alig-alig megfejthető. Talán mindenki adott- legalább a legelső- autójának nevet, így azt hiszem nem szükséges magyaráznom, hogy a névadás mennyire barátivá, sőt egyenesen bensőségessé teszi a vezető és járműve közötti viszonyt. Egy példa: egyik ismerősöm, kolleginám mikor eladta az autóját szomorúan közölte velem: „Béla már nincs közöttünk”- azt hiszem ez önmagáért beszél. *** Elérkeztünk a kissé hosszas, de mégis iránymutató bevezetésem után a vasúti járművekhez. Vannak közismert és vannak csak a bennfentesek számára ismert nevek. Szeretnék innen és onnan is példát hozni. Bizonyára a kedves olvasó számára is vannak ismert mozdonynevek, melyekről garantáltan hallott már, csak az aktív tudásban nem jelennek meg azonnal. Vegyük az első közismert nevet: Rocket. Szerintem mindenki hallotta már. Igen, ez Stephenson győztes gépének neve volt… gyors, mint a rakéta. Ezen prototípus alapján indult meg a Machaster- Liverpool vonalon 1830. szept. 15-én a közlekedés. Már a próbafutások során szép teljesítményt ért el: 50 km/h fölé emelkedett, ami akkoriban nagyon dicséretesnek bizonyult. Maradjunk a történelemnél! Pest és Buda. Őket is ismerhetjük. (Őket… ez lehet, hogy csak egy vasútkedvelő számára cseng természetesen…) Eme két mozdony volt az első két magyar gép. Ők indultak el Bp.- Vác között 1846. jún. 15-én. A névadás itt inkább politikai jelentősséggel bírt, s egyben szép gesztus is. Fontos megjegyezni, hogy ezek konkrét gépek nevei voltak, s nem típuselnevezések! Ha ugrunk száz évet, akkor könnyen találhatunk egy német járművet, amit úgy hívnak: Sínzeppelin. A hasonlóság egyértelmű, hiszen a motorvonat alakja olyan volt, mint a léghajóé, s a hajtási alapelv is egyezett. Már ez a példa közelít a mai elnevezésekhez. Most szeretnék áttérni a magyar, vagy magyar vonatkozású járművek elemzéséhez: A gőzösök világa egy érdekes történet volt. Itt minden gépnek megvolt a maga saját neve, sőt (!) néha vezetőnként változott az elnevezésük. Volt, aki pályaszámra ugyanazt a gépet Julisnak, a kollegája meg Marisnak becézte… az utasok szerencséjére engedelmes jószág lévén mindkettőre hallgatott. A gőzösök tehát nyelvileg egy behatárolhatatlan, s nagyrészt feldolgozatlan területet képeznek, melyeket legtöbbször nehéz kibontani. Vannak persze egyértelmű esetek; ilyen a szépségdíjas 424-es, a Bivaly, akit a korban kiemelkedő teljesítménye miatt neveztek el így. Ne feledjük, az összes valaha legyártott 424-est ezáltal Bivalynak hívhatunk, tehát létezik egyes bivaly és 287-es bivaly is, külön egyéni elnevezéstől mentesen. Erre majd még később visszatérek, hogy hol is van külön jelentősége. Ilyen egyértelmű elnevezés még pl. a 109-es gép [(Déli vasút, ÖBB), aminek 302-es is a száma, de jelenleg a 109-109 „él” csak hazánkban], hiszen azt Béka névvel illetik különleges zöld színe miatt. Érdekesség, hogy az ÖBB (osztrák) tulajdonban lévő gép már nem lehetne Béka, hiszen a Wiener Neustadtban gyártott fenegyereket eredetileg feketére festették. Maradnak persze sötét foltok számomra a vasutas asszociáció tágas, szénporral telített mezején, így be kell vallanom: ötletem sincs, hogy a 22-es sorozatszámú tolatógőzöst miért épp Nyalóká-nak nevezték el… Időzzünk el még egy picit a már történelminek számító, de relatíve új mozdonyok mellett! Sok olyan motorkocsi, mozdony készült el az idők folyamán, amelyek sajnálatos módon már kiöregedtek, s nem, vagy csak nagyon ritkán láthatóak pályán. Ezek közül vizsgáljunk meg néhányat! Két motorvonat-sorozat van, amelyeket többen is ismerhetünk, ezek az Árpádok valamint a Ganz gyár ABbmot betűjelű Balaton-ja. Mindkettő gyári névadás, így legfeljebb a tervező tudná megmondani, hogy miért pont ez lett a fantázianév. Az Árpád gyorssínautóbusz volt az első úttörő, mely egészen Bécsig szállította a gyorsvonati utasokat, a Balaton meg gyakran járt a balatoni régióban… Talán itt lehet a megoldás! Szívemnek egyik nagy fájdalma a trollhätteni származású NoHab (M62) sorozat lángvágó általi halálra ítélése. Ezek neve is gyári örökség, de nem úgy, mint az Árpád esetében, hanem itt magát a gyárat rövidíti ez a név: Nydqvist & Holm A.B., amihez tudni kell, hogy az „és” a svédben: „och”, így jön ki a mozaikszó: N o H A B, s marad is rajta eme jeles terméken az idők végezetéig. Egyébként ezt a rövidítést használja jelenleg is a gyár, melynek jelenlegi neve: Nohab Industri A.B. (Elgondolkodhatunk rajta, hogy minek kétszer az A.B.… (R.T.) Emlékeztet a CD- lemezre…) Egy másik unikum sorozat a V41-V42, melyeket nemes egyszerűséggel Leónak hívtak/hívnak, mivel a rendszerük alapját képző egységet a Ward-Leonard mérnökpáros tervezte. Ez a gép (gyakran egyes számban ejtek szót egész sorozatokról is, ez ne legyen zavaró; egyszerűen csak egységként kezelem, pályaszámtól függetlenül) sok műszaki érdekességgel rendelkezett, pl. az első komoly teljesítményű villamos vontatómozdony volt a magyar vasúton. (Ha a Kandótól eltekintünk.) Jelenleg a Leókat leggyakrabban fűtőgépként láthatjuk pályaudvarokon. Kicsit méltánytalan, de felfoghatjuk egyfajta kiállításként is, amivel a Leó a köztudatban maradhat. Egy utolsó történelmi mozdony, amiből sajnos a tízből egy sem úszta meg a darabolást az M63, ún. dízelgigant (A villanygigant pár bekezdéssel később jön még.) avagy becenevén: a Gyík. Ezek 1970-től szolgálták a nagyérdeműt, s mind a mai napig ők voltak a legerősebb dízelmozdonyok. Nevüket a kinézetük miatt kapták, ugyanis roppant hosszú, alacsony, karcsú gépek voltak és ami még egy jó gyíkhoz kell: mozgékonyak. Látványos formatervezés történt a Ganz- MAVAG-ban, kár, hogy hamar eltűntek, így gyíkot már csak a virtuális vasúton, vagy terepasztalon láthatunk már. Itt lehetne említeni a Brazíliában futó Ganz terméket is, melyet Tren Húngaro, azaz „magyar vonat” névvel illettek, de jellemző elnevezés ez (természetesen az ottani nyelven) az egész világon futó Ganz vonatokra, így nem térek ki az összes külföldi járműre, hiszen a névadás is egyértelmű, s hasonlat jelleget alig hordoz magán. Most felsorolásszerűen áttekintjük a ma is futó járművek becézését, de előtte megvilágítom ezek gyakorlati jelentőségét. A zord és nehezen megjegyezhető számok helyett a nevek használata nagyon is kézenfekvő megoldás. Persze a hivatásos vasutasnak ismerni kell a betű-szám kombinációkból álló ismertetőjelet is, de sokkal egyértelműbbé és gyorsabbá teszi a munkát a becenév. Egy életszerű példa, mely elhangozhat a vasúti belső rádión: A cél, hogy az addig máshol várakozó, adott mozdony eljusson a megfelelő vágányra. Mondhatnánk a hivatalos megnevezést: „Ezernegyvenhét kötőjel kettő kötőjel kilences pályaszámú vontatómozdony bejárhat a második vágányra.” Valljuk be, hosszadalmas és nehézkes. Ehelyett kb. ennyi szokott elhangozni: „Kettes Taurus mehet a kettesre!” Praktikus és ugyanannyira egyértelmű, mint az előző. Ennek ismeretében vegyük sorra az ötletes és kevésbé ötletes neveket: Dízel meghajtású járművek: • Piroska az MDmot közkedvelt neve, bár eme idős harcosok mellett egy másik moz-donyt is szoktak így hívni néha. Ez az elnevezés onnan ered, hogy Magyarországon a dí-zel járművek színe piros, az elektromos kék. (…a MÁV-nál; érdekes, hogy a BKV pont fordítva alkalmazza a festést dízel busz kék, az elektromos trolibusz piros.) Ennél a motorvonatnál lényeges, hogy az egész szerelvény piros színben pompázik már 1970 óta, s könnyen asszociálhatunk a talpig pirosba öltözött mesebeli figurára a látványától. Ezek már napjainkban alig használatosak, csak pár helyen találkozhatunk velük, de különleges látványt nyújt egy-egy a normál, kék festésű vonatba besorozott Piroska betétkocsi. • A Mezei villamos (Bzmot) a sorban következő jármű. Pici, rövid, két vagy négy tengellyel ellátott motorkocsik, amelyeket kimondottan mellékvonalakra tervezett a Csehszlovák gyár. Nevét a funkciójáról kapta. Olyan ez a vonat a mezőn, mint városban a villamos. Csak ha lehet még zajosabb… A nem túl környezetbarát meghajtás és a kocsik elején látható hivatalos jelölés (Bzmot) egyvelegéből alakult ki az utasok által jobban ismert beceneve: a „bűzmot”. • Az Uzsgyikat (63-41) 2002 óta láthatjuk a pályákon. Az esztergomi elitvonalon kezdték életüket, de már nagyrészt átkerültek Szentesre ezek az orosz metrógyár (Metrovagonmas) által az államadósság fejében leszállított dízelmotorvonatok. A beceneve elsősorban szakmai berkekben ismert, s funkciója és eredete rejlik benne. Ezek a gyors, hamar indítható, fürge járművek, melyeket csak úgy „usgyi”, hamar ki lehet küldeni helyközi vonatnak, s eme tulajdonságuk mellett a név szlávos hangzása tökéletes becézéssé tette ezt a szót. • Desiro (63-42). Siemens gyártmány, 2003-ban álltak forgalomba, s azóta is Esztergo-mot ostromolják nap, mint nap. A neve a gyári fantázianeve. (Mint az Árpád esetében.) Voltak különböző magyarítási törekvések, igazán egyik sem lett sikeres. Számomra tetszetős volt a „Dezsőke”, de volt, aki piros színe és hosszúkás formája miatt a tampon névre kívánta keresztelni; szerencsére sikertelenül! Általános érvényűnek mondható, hogy amelyik jármű ennyi idő alatt nem kap új nevet, az már megtartja a régit. Picit magyartalan, de az egész szerkezet az, így talán elfogadható, s én is így hívom. • Mazsola (M28) Ez már nem motorvonat, ez már ízig-vérig mozdony. Neve a csöppnyi mérete miatt lett ez. Tolatási, fűtőházi munkákra használják. Első ránézésre az ember keskeny-nyomközű mozdonynak gondolná, pedig ő is komoly munkásgép! • Gokart (M32) Ő is elsősorban tolatógép. Kicsi mérete, különleges technikai és manőverezési képességei után szabadon kaphatta ezt a kicsit lekicsinylő elnevezést. • Púpos (M40) Ez nem a Notre Dame toronyőre, ez az egyik legjelentősebb személyvonati dízel volt annak idején a Nohabbal együttesen. Manapság már csak pár működőképes. Aki ránéz rájön, hogy mégis rokonítható Quasimodoval, hiszen a hosszú, karcsú géptest hátán óriási púpként emelkedik a magasba a vezetőállása. Ezen formatervezés determinálta arra, hogy ő nem lehet más, mint a Púpos. • Csörgő (M41) Menjük ki az első olyan állomásra, ahol járnak dízelek, s garantáltan találunk ott 5-6 Csörgőt. Ez az egyik legismertebb személyvonati mozdony a nem villamosított szakaszokon. Ha 300 méteres körzetét megközelítjük, azonnal meghalljuk miért is lett csörgő a neve ennek a világot bejáró Ganz terméknek. Egyébként a remotorizált változat már nem méltó igazán a nevére, de már örökre rajta marad. Más érdekessége, hogy még a tunéziai vasúttársaság is rendelkezik ilyen géppel. Egyesek szokták színe miatt ezt a sorozatot is Piroskának hívni. Ladó utónévkönyvet írna mozdonyoknak, akkor ehhez az „elfogadható” megjegyzést tenné… • Kis-, Nagy-, Keskeny-Dacia (M43, M47, Mk45) Ezek egységes névválasztékkal rendelkező sorozatok. Sok különbség vagy az egyes típusok között, még a sorozatokon belül is. A leglényegesebb közös pont, ahonnan a nevük is ered, hogy mind román gyártmányú gépek, így gyakorlatilag a Nohabokhoz hasonlóan, ők is a gyár nevét „örökölték”. A legkisebb, a keskeny-nyomközű Mk45, ezt követi az M43, s a legnagyobb teljesítménnyel az M47 rendelkezik. • A Bobó (M44) jön a sorban, amelyet a világ legjobb tolatómozdonyának tartanak. Négytengelyes mozdony a hangzatos nevét a Bo’ Bo’ típusú tengelyelrendezésről kapta. (Nem fogom külön megemlíteni, de ezen elv alapján létezett Bocó nevű jármű is.) Önmagában az elnevezés eredete eléggé emberidegen, hiszen a Bo’ Bo’ semmivel sem barátibb az M44-nél, de mégis van összeolvasva egy kellemes hangzása, s ezzel ez a jó mozdony egy jó névvel büszkélkedhet. • Szergej (M62) Ez a gép a legnagyobb sorozatszámban vásárolt MÁV dízelmozdony. Számuk majdnem háromszázra volt tehető, de manapság csak egy részük üzemképes. Neve roppant találó, hiszen ez a mozdony olyan, mint a jó orosz munkás: nagy, erős, ha akar, jól dolgozik- csak mellette sokat fogyaszt és zajos. Érdekesség, hogy ezt a gépet a legtöbb régi SZU. tagállamban „Máska” névre keresztelték. Személyes tapasztalat, hogy a Cseh vasutas viszont megérti és használja a Szergej elnevezést. Ezzel be is zárult a Magyarországon közlekedő legismertebb dízel járművek sora. Van még pár egyéb, más vasutak tulajdonában lévő „vendégmunkás” is, amelyek átjárnak hozzánk, ezek közül kettőt lehet név szerint megemlíteni érdemlegesen. A horvát Kennedy, ami egy amerikai származású mozdony, s itt a származás volt a névadó jellegzetesség; ezzel szemben az osztrákok „dízel taurusa” a Herkules az iszonyatos ereje után lett elnevezve. A többi járműről a az unalom elkerülése végett most jótékonyan hallgatok. Elektromos hajtású járművek: • Hernyó, Selyemhernyó (BDvmot, BVhmot, BVmot) Ezeket a motorvonatokat azok ismerhetik igazán, akik a Bp.- Vác- Szob vonalon laknak, bár több helyen is fellelhetőek, s várható áthelyezésük is. A legvénebb darab 1988-ban készült el, s azóta már több felújításon mentek keresztül. Ezek hosszú, csatolható és szétszedhető egységek, melyek ezáltal roppant kedvező mobilitással rendelkeznek. Méretük, s ezen utóbb említett tulajdonsága miatt nevezte el a szakzsargon őket hernyónak. Selyemhernyónak a BVmot-okat nevezzük, mert csak ezek rendelkeznek elsőosztályú szakasszal. a „BV”-k át lettek alakítva InterCity vonatokká, s alkalmasak a 160 km/h-s sebességre is. Ezekből összesen három van forgalomban, s mindegyik egy neves magyar tudósról van név szerint elnevezve. • Szili (V43) Magyarország legelterjedtebb mozdonya. Ha vonatot látunk, szinte biztos, hogy egy Szili húzza. Nevét műszaki alapokon adták neki, ugyanis szilícium alapú elektromos egyenirányítóval rendelkezik. A becenév ennek ellenére jól cseng, kedves aranyos és emberközeli. Ezt a mozdonyt lehet szeretni és nem szeretni, de mindenképpen egy egyéniség. • Papagáj (V43-2xxx) A szili felújított, átfestett változata. Igen tarkára sikerül festése miatt jutott neki ez a gúnynév. • Szöcske, avagy Hifi-torony (V46) Ez egy gyors villamos-tolatómozdony. Könnyű, fürge, dinamikus és jellegzetes alakkal bír. A szöcske inkább a futástulajdonsága és a használata miatt kézenfekvő, a Hifi-torony középen markánsan kiemelkedő vezetőállása okán. (Hozzájárul már a tetején lévő antennaszerű áramszedő is.) Talán elmondható, hogy az egyik legkreatívabb metafora a vontatás területén ez. • Taurus (1047) A MÁV Siemenstől 2002-ben beszerzett vadonatúj üdvöskéje. Bikaerős, tízezer lóerő teljesítménnyel bíró gép, így nem véletlen, hogy ezt a nevet kapta már a gyárban is. (Teljesen eredeti neve ES64U2) Vitatkozhatunk magyarításon, de talán nem szükséges. Van pár magyar elnevezés rá: fürdőkád, teknő (Ezek egyértelműen a forma miatt, hiszen egy fejére fordított kádra emlékeztet minket az alakja.), de egyesek szokták Milkabikának is nevezni. (pl. az Indóház magazinban rendszeresen kívánják erre a névre szoktatni a nagyérdeműt, szerintem akkor már a teknő kreatívabb…) Mivel új és impozáns mozdony így sok port kevert az elnevezése. Úgy gondolom a Taurus marad rajta, hiszen ötletes és nemzetközileg is elfogadott. Egy idézet egy vasúttal foglalkozó amatőr weblapról megmutatja, hogy mennyi vitát okozhat a közönségnek nem tetsző, sok formalitással járó hivatalos elnevezés: „... egy Taurus (1047 - őt is fájt volna V47-nek hívni, mert eurókomformnak köll lennünk)” [http://hampage.hu/kozlekedes/csorgo/] • … és végül a kedvencem: Gigant (V63) A teknők megjelenése előtt a legerősebb mozdony volt az országban. Kiváló teljesítménye és megbízhatósága, nagy, robosztus, de egyben tekintélyparancsoló megjelenése egyaránt alkalmassá teszik a „Gigant” elnevezésre. Sajnos a Taurusok már kiszorították az elegáns munkáktól a Gigantokat, de még mindig óriási rajongótábora van ennek a gépnek… de a név kötelez. Egy ilyen névvel Gigantikusnak is kell lenni. Be kell valljuk: a maga 116 tonnájával az is. Ennyi kívánt lenni az áttekintésem. Még két becenév lehet érdekes: az osztrákoknak járt át régen egy erős, de roppant csinos, sőt egyenesen nőies mozdonyuk, amit emiatt a magyarok Erzsébet után szabadon „Sissi” névre kereszteltek. A másik gép a Skoda gyár csodája, amely a Taurusok előtt a környék legerősebb mozdonya volt a maga 8000 lóerejével. Ezért, s a robosztus, vad, durva formája miatt nevezik ezt a mozdonyt „Gorillának”. Ez a pár példa talán reprezentatív mintát adott a vasúti dolgozók és az utasok speciális nyelvi környezetéből, amelyet részben a kényszer, részben a szeretet hozott létre.